Az elsõ csoportba sorolhatók azok a vádak, amelyek elismerik ugyan a VMDK legitimitását és azt, hogy a magyarság politikai alanyiságát képviselheti, ugyanakkor azonban felróják neki, hogy tulajdonképpen nem más, mint egy átrendezõdött kommunista-bolsevista szervezet, amely egyre gyakrabban folyamodik bolsevista módszerekhez. A VMDK céljait és programcélkitûzéseit ért vádakat viszonylag könnyû megcáfolni. A szervezet nem a titói rendszer nemzetiségi politikájának a megoldásaiért száll síkra, ennél jóval többet követel: az önrendelkezés és önszervezõdés három autonóm formáját; a szervezetet egy ilyen programért a titói rendszerben azonnal betiltották volna, tagjait pedig börtönbüntetésre ítélték volna.

Nehezebb azokra a vádakra felelni, hogy a VMDK módszereiben bolsevista politikai szervezet. Akik ezt állítják, rendszerint azzal érvelnek, hogy a VMDK vezetõségeiben a döntõ szó minden szinten a kommunistáké, akik nemigen veszik tekintetbe a tagság véleményét (holott a tagság túlnyomó része természetesen nem kommunista múltú). A további vádak:

b) Ez a vezetõség nyílt összetûzésben van a magyar értelmiséggel, figyelmen kívül hagyja, leértékeli a magyar intelligencia szerepét; nem támogatja a még meglévõ magyar intézmények fennmaradását, sõt lebontásukon munkálkodik, hogy aztán újakat hozzon létre, s teszi ezt azzal a szándékkal, hogy a másként gondolkodókat kirekessze belõlük és azok helyett, akik most ezekben az intézményekben dolgoznak a saját embereit helyezze;

c) Megkésve és félretájékoztatja a magyarságot legfontosabb döntéseirõl; suba alatt tárgyal a nemzetiségfaló állampárttal, zárt ajtók mögött egyezkedik, a magyar kisebbség érdekképviselete kérdéseiben Magyarországon is. Megkerüli a szerb demokrata és liberális pártokkal való összefogást és együttmûködést. S teszi mindezt azért, hogy hatalmon maradjon. Most tisztogatás készül a vezetõségen belül is: félre akarják tenni azokat, akik ellenzik a "zárt jellegû pártmunka" módszerét; kisstílû, szellemiekben és erkölcsiekben szegény emberek ülnek a vezetõségekben minden szinten. A vezetõség illúziókban ringatja magát, amikor a lehetetlent (a területi autonómiát) követeli, és illúzióit rá akarja erõszakolni a tagságra - azokra, akik józanul gondolkodnak;

e) A VMDK csúcsvezetõsége a saját kezdeményezésén kívül nem ismer el semmilyen indítványt; ha észreveszi, hogy a magyarság érdekében más is kezdeményezni próbál, azt vagy be akarja kényszeríteni a VMDK-ba, vagy mindazt, ami határozatainak megkerülésével történik, meg akarja semmisíteni;

1. A VMDK nem képviselheti a magyarság politikai alanyiságát, mert egy népnek - így a magyar nemzeti kisebbségnek is - a politikai alanyiságát csak a különbözõ pártok képviselhetik külön-külön, minden magyarnak a különbözõ pártokban és érdekcsoportokban jelentkezõ megnyilatkozása adja az érdekképviseletet;

2. A VMDK a magyarságnak nem az egyetlen legitim politika szervezete. Legitimitása azért problematikus, mert egyetlen szervezet semmiképpen sem lehet kifejezõje a gyakran teljesen ellentétes politikai érdekeknek és a sokszínû véleménykülönbségeknek. Ugyanazon a szervezeten belül nem lehet egyszerre a-t és b-t is mondani;

3. Mindaddig, amíg a magyarság nem kezd különbözõ pártokba szervezkedni, nem fogja tudni kifejezni az igazi és csakis rétegezetten kimutatható és legitimizálható érdekeit. Sorolhatnánk tovább az e vádakkal kapcsolatos észrevételeket.

A volt Jugoszlávia, az egykori Szovjetunió, Kína és Vietnam kivételével egyetlen szocialista országban sem vált a politikai totalitarizmus teljesen a mindennapok gyakorlatává. E négy országban, mivel ezekben "autentikus" forradalmat hajtottak végre, valóban sikerült a mindennapi életben is teljesen megsemmisíteni minden polgári tartalmat, viselkedést, magatartást, értékítéletet, jelképet stb. Erkölcsileg mindenkit korrumpáltak és gyávává tettek. A jugoszláv szocializmus politikai rendszere, amikor az 1974-es alkotmánnyal elnyerte végsõ, legdemokratikusabb és legliberálisabb megfogalmazását, továbbra is az általános honvédelem és társadalmi önvédelem totalitárius rendszere maradt. A pártállam a társadalom minden intézményét, szervezetét - minden zegzugát ellenõrizte. Ebben az államberendezésben a tüsszentést is ellenõrizték, ha politikai jelentõsége volt, vagy ha azt tulajdonítottak neki. A mondvacsinált testvériség-egység e rendszerében a nemzeti érdekekrõl való elképzelése a fejtetõre állítva jelent meg. Ennek az lett a következménye hogy amikor a rendszer felbomlott, nem maradt utána tagolt anyagi és politikai csoportérdek. A további következménye pedig az lett hogy nem jöttek létre olyan pártok sem, amelyek valóban anyagi és politikai érdekeltségükben tudatos párttagságot egyesíthettek volna Ha nincs anyagi és politikai érdekeltség mögötte, nincs igazi többpártrendszer. Nincs igazi ellenzék. Ma az országban minden párt a régi rendszer hínárjában kecmereg. Csak néhány pártvezetõ hatalmi harcát látjuk (Ha helyet cserélnének a pártok élén, az égvilágon semmilyen változás nem történne a társadalomban.) Maga az a tény hogy a vajdasági magyarok egységes politikai alanyiságukat kifejezõ szervezetet hoztak létre, két dologról beszél:

1. Ez a szervezet is úgy jött létre, mint ellenreakció az általános honvédelem és társadalmi önvédelem politikai rendszerére, illetve a testvériség-egység ideológiai értelmezésére. Egész biztos, hogy módszereiben egyet-mást átvett ebbõl a rendszerbõl. A VMDK elõtt nem volt készen kapott minta, hogyan kell megszervezni egy polgári szabadságjogokat tisztelõ, a politikai hatalom monopóliumát ellenzõ viszonyrendszert a szervezeten belül.

Az emberek alakítják történelmüket, de meghatározott körülmények között. Csehszlovákiában a magyarok, mihelyt erre lehetõség nyílt, rögtön kiépítették a saját többpárti rendszerüket. Ezek a pártok azonban - mindegyik a maga módján de bámulatos gyorsasággal - felfogták, hogy a közös nemzetiségi érdekeiket és kollektív jogaikat csakis hasonlóan vagy azonosan kell megfogalmazni: külön-külön ugyan, de azonos szellemben. És a megmaradás irányában kell cselekedni. Lehet így is, és lehet úgy is közelíteni a polgári megoldás és polgári közös érdek megtalálásáért, megtartásáért és megszervezéséért. Az adott történelmi körülményektõl függ, mit lehet és mit kell kezdeményezni. A szlovákiai magyarság évszázadokon keresztül felvidéki bánya- és iparvárosok szabad polgárainak a szellemiségét szívta magába és ezen nevelkedett. Szabadságszeretõ szellemben élt a parasztság és a munkásság is. A szlovákiai magyarság területén húzódott végig a Habsburg Birodalmat a török hódításoktól védõ határõrvidék és végvári rendszer. Az ezzel járó elõjogok szintén erõsítették a szabadságszeretõ jellemet és bátorságot. Ennek következménye évszázadokra kisugárzó és ma is élõ hatású lett. Ennek köszönhetõleg a magyaroknak még ma sem jut eszükbe a kiköltözés, a menekülés, a meghajlás, a félelem a szlovákokkal folytatott politikai harcban.

S milyen volt a vajdasági magyarok történelmi valósága és a belõle eredõ lelki béállítottságuk? A vajdasági magyarok politikai jellemét sokban befolyásolta és meghatározta az állandó, évszázadokon át tartó, délrõl északra való költözködés, a betörések, a szerbek "örökös vándorlásának" a ténye. E tény passzív reakciójaként vagy ellenreakciójaként látszólag a magyarok is hasonlóak a szerbekhez: kirajzanak, elköltöznek, vándorútra kelnek. Ennek az oka azonban passzivitásukkal magyarázható. A magyarok közötti belsõ kapcsolatok lazák. A magyarságban nem alakultak ki kisközösségek, érdekcsoportok: ezek csak ott jöhetnek létre, ahol a polgári fejlõdés zavartalan. Ezen a területen viszont, ahol mi élünk, semmi sem képes állandósulni. Ebbõl kifolyólag a jugoszláviai magyarok csak egyetlen érdekszervezetet és nem többet voltak képesek létrehozni. Talán azért, mert csak így képesek átütni a passzivitás és a félénkség egymás közötti határát. A vajdasági magyar rögtön megijed, ha a politikai harcban valami nem tetszik a szerbnek

Nálunk három évvel ezelõtt ugyanúgy nem lett volna senki sem képes megszervezni vagy beszervezni a jugoszláviai magyarokat a többpártrendszerbe, mint ahogy ma sem lenne képes rá. Nálunk a VMDK kivételével még mindig mindenki a testvériség-egység ideológiai rendszerében gondolkodik és keresi a megoldásokat. S mivel a jugoszláviai magyarság szellemi és politikai erejébõl csak ennyire tellett, ezért érdekképviseleti rendszerbe tömörült.

Lehet, hogy elfogult vagyok, de megítélésem szerint jugoszláviai viszonylatban a magyarságnak ugyan kicsi a hatása, de nem kicsi a fajsúlya, ezért politikai szervezetük ma a jugoszláv politikai pártok között viszonylag a legtöbbet tett annak érdekében, hogy megszabaduljon a régi rendszer beidegzõdéseitõl és komoly utat tett meg a polgári gondolkodás és a polgári megoldások keresése terén. Neki köszönhetõ mindenekelõtt, hogy ez a magyarság polgári és szabadságszeretõ gondolkodásúvá vált; többé nem viszonyult mindenhez lakáj módra:

Mi nem azért állítjuk, hogy a VMDK a magyarság egyetlen legitim politikai szervezete, mert ezt jónak is tartjuk. Ez egyszerûen tény.

Ha majd valaki vagy valakik nálunk is képesek lesznek a jugoszláviai magyarságot beszervezni a többpártrendszerbe vagy képesek lesznek megszervezni a magyarság saját többpártrendszerét, mint Szlovákiában a magyarok, akkor természetesen a ténymegállapítás más lesz. Amíg ez nem következik be, a VMDK-t tartjuk a vajdasági magyarok egyetlen legitim politikai szervezetének, mely nem küzd a hatalomért, de képes egységes érdekképviseletet biztosítani a magyarságnak. Ezt a programcélkitûzését több-kevesebb sikerrel meg is valósítja, noha egy szervezetben sokkal nehezebb egy akaratra jutni, mint amikor sok párt jut egy akaratra.

A VMDK a magyarság életében az egyetlen politikai kezdeményezés. Ezért nem beszélhetünk a VMDK-nak, mint a magyarság politikai alanyisága egyetlen kifejezõje legitimitásának válságáról. Ez a válság azonban azonnal be fog következni, amikor újabb, nagyobb számú tagságot és szavazókat maguk mögött tudó érdekszervezetek vagy pártok jönnek létre a jugoszláviai magyarság életében. Senki sem állítja, hogy a VMDK háza táján, elsõsorban szervezésben és munkamódszerekben éppen minden rendben van, hogy nincs tévedés, melléfogás és hiba. Van. Szegény ember vízzel fõz - nem telik többre az erõbõl. Segíteni kellene a munkáját, hogy többre teljen az erejébõl. Nem egy leleményes volt kommunista vezetõ, aki most szabadelvû világpolgárként szeretné önmagát láttatni, jobban tenné - ha már nem képes önbírálatra -, ha jószándékú bírálattal viszonyulna a VMDK-hoz. Félre kellene tenniük az irigységet, melynek oka az, hogy ezek a túlambicionált emberek nem vették idejében észre a változások szelét ahhoz, hogy továbbra is népszerûek maradjanak; most a kibontakozást inkább segíteniük kellene.